Echinodorusok

 

Nincs a vízinövényeknek még egy olyan nemzetsége, amelyikkel annyiféle víz alatti tájképet, annyiféle hangulatot
lehet teremteni az akváriumban, mint az Echinodoruszokkal. A fűszerű, élénkzöld levéltengertől a karakterisztikus levélmintázatú bokrokig, a tarkától a vörösesig vagy az áttetsző levélig. Az óriástól
a törpéig minden forma és szín megtalálható köztük. Ők azok, akiket az aquascaping nem nélkülözhet, szinte mindegyik növényes akváriumban van 1-2 fajuk, gyakran uralkodnak a víz alatti tájképen.
Nem tudjuk mikor kerülhettek az akváriumokba, de az valószínű, hogy már a 19. században megjelenhettek az európai botanikus kertek trópusi vízinövényházaiban, az akkori idők sztárja a Victoria regia hatalmas medencéjének partján. Hamar kiderült róluk, hogy kiváló akváriumi növények, ráadásul az amerikai kontinens trópusi vidékeiről érkeztek, onnan ahonnan akkoriban gyakran érkeztek az akvaristákat felkavaró díszhal különlegességek.

A múltszázad közepére az Echinodorusoknak már kultusza volt. Minden akvarista igyekezett megszerezni néhány példányt az időnként felbukkanó új fajokból. Az újdonságok pedig egy ideig megbízhatóan, később már megállíthatatlanul érkeztek.
Az Echinodorus újdonságok áradata az 1970-es évekre már kezdett zűrzavaros lenni. A kereskedőkön át távoli földrészek kertészeteiből érkező növények többnyire név nélkül, vagy hasraütéssel generált fajneveken érkeztek. Egy idő után az akvaristáknak kezdet gyanús lenni ez a sok faj. Ekkor történtek az első próbálkozások arra nézve, hogy az egyes fajokat tudományos igénnyel meghatározzák. Karl Rataj Csehországban élt. Botanikus volt de termelt akváriumi növényeket is, mindenekelőtt kedvenceit az Echinodorusokat. Sok évtizedes tapasztalattal a háta mögött határozta el, hogy rendet vág az Echinodorusok elvadult mezején. 1975- ben 47 faját és jó néhány változatát írta le a nemzetségnek.
Hatalmas előrelépés volt ez az Echinodorus zűrzavar felszámolásában, de még ennél is nagyobb érdeme, hogy ő volt az első, aki tudományos igénnyel és felkészültséggel nyúlt az akváriumi növények- botanikusok által meglehetősen elhanyagolt- csoportjához.

Gyakran csak frissen beültetett sarjakat fotóznak az akvaristák, melyek levelei egyáltalán nem jellemzők a fajra. Viszont kétségtelenül jól néznek ki.

Tudta vagy sem az Echinodorusok nagy ismerője, hogy rendszerezése nem lesz vitathatatlan munka? Ezt ma már nem deríthetjük ki. Mindenestre sejthette, hiszen a rendelkezésére álló információ akkor nagyon szűkös volt. Ráadásul a folyamatok, melyek e növénycsoport kaotikus rendszertanához vezettek továbbra is működtek. A kertészetek termelték a különböző fajok keverékéből származó hibrideket, melyeket üzleti érdekeiktől, vagy éppen tájékozatlanságtól vezérelve, minden szabályt mellőzve neveztek el, miközben semmit nem tettek a felhasznált fajok eredetének kiderítésére. A trópusi Amerikából is folyamatosan érkeztek új növények új fajnevekkel, melyekről hajlamosak voltunk elhinni, hogy ott őshonos fajok. A  botanikai vizsgálatok azonban kiderítették, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján ennyi faja az Echinodorusok nemzetségének nincsen. Rataj Echinodorus fajairól is egymás után derült ki, hogy nem önálló fajok, hanem hibridek vagy éppen formák.

Az Echinodorusok meghatározását nagyon megnehezíti hihetetlen változékonyságuk. Ugyanannál a fajnál különböznek egymástól a víz alatti levelek és a víz fölötti levelek, egyes fajoknál az évszaktól függően is változik a levél alakja, és nagyon módosíthatja a növény megjelenését az is, milyen körülmények között nevelték. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a fajok és változatok könnyen kereszteződnek, és könnyen hoznak levélváltozatokat, akkor be kell látnunk, hogy az akvaristaéletben tapasztalható zűrzavarnak van indoka.
Szerencsére olyan jellegzetességeik is vannak, amelyek nem változnak, vagy legalább is nem ilyen mértékben. Ezek a jellegzetességek elsősorban a virág és a virágzat szerkezetében találhatók meg.Ezek és még sok más jellegzetesség alapján, a fellelhető herbáriumi lapok alapján és az akvarista szakirodalomból botanikai szempontból is értékelhető adatok alapján 1995-ben végre két botanikus Haynes és Holm- Nielsen elvégezte az Echinodorus nemzetség revízióját amit a Flora Americana-ban közzé is tettek. Ennek során mindössze 26 fajt és néhány alfajt sikerült meghatározniuk. E mű szerzői sem állítják, hogy munkájuk teljes. Még mindig vannak vitás esetek, pl. az E. osirist, amit Rataj önnálló fajként ír le, ők inkább nem találták annak, pedig lehet, hogy mégiscsak az.

Ha az irodalomban és az interneten több mint száz E. fajt lehet összegyűjteni, miközben nincs több mint 26, akkor érdemes valamiféle rendszert teremteni, amivel eligazodhat az akvarista. A gyakorlat meg is teremtette ezt. A kereskedők és a hobbisták, már jó ideje két csoportra osztják az echinodorusokat: kardlevelű és tojáslevelű echinodorusokra.
Ez gyakorlati szempontból tökéletes megoldás. Lényegesen megkönnyíti az eligazodást ebben a nagyra nőtt csoportban.
A kard- ill. tojáslevél forma között nem mindig éles a különbség.  Elsősorban a víz fölötti formákat lehet így megkülönböztetni, a víz alatti formáknál sokszor nem érvényesül ez a különbség, mert a tojáslevelű fajok nagy részének víz alatti levelei többé-kevésbé hasonlíthatnak a kardlevelűekhez. A kereskedésekben azonban mindig víz fölötti formákat árulnak, ezért ez a felosztás meglehetősen praktikusnak bizonyult.

 

Kardlevelű Echinodorusok

A kardlevelű Echinodorusok a legnépszerűbb Echinodorusaink, de talán az sem túlzás, hogy a legnépszerűbb akváriumi növényeink. A ’kardlevél’ nem mindig kard alakú, az évszaktól függően lehet szélesedő és rövidülő, hosszú levélnyéllel és ilyenkor közelít a tojáslevelűek jellegzetes levélformájához, de víz alatt mindegyik határozottan kard alakú és így jól elkülöníthetők a tojáslevelűektől.


Echinodorus grisebachii

Szinte minden akvarista ismeri különböző neveken E. amazonicus, E. brevipedicellatus, E . parviflorus, E. bleherii és még jónéhány más néven. Haynes és Holm-Nilsen által elvégzett vizsgálat alapján azonban mindezen fajok valójában a E. griesebachi változatai.

Dél- és Közép-Amerikában él, folyók partján, ahol az éves vízszintingadozás nem több 1,5-2 méternél, valamint állóvizek és mocsarak partján. A száraz évszakot gyakran csak a földalatti vastag, rövid rhizómája vészeli át.
Nagyon nagy a természetes élőhelye, így nem csoda, hogy nagy változatosságot mutat.
Az E. griesebachi, mint a legtöbb kultúrába fogott Echinodorus faj nagyon változékony. Termesztési módtól, víz, talaj és fényviszonyoktól függően változó formát mutatnak. Pl. a lándzsás levelek, hosszabb vagy rövidebb levélnyélen fejlődnek. A szárazföldi példányok télen hosszabb levélnyelet fejlesztenek a levéllemez formája pedig a tojásforma felé közeledik. Víz alatt mindig a jól ismert kard alakú leveleket hozza. Gyakran jelennek meg különböző formái, melyek azonban vagy nem állandóak, vagy ha igen, akkor csak a változat szintjét érik el, mint például az E. bleherii esetében.
A griesebachii 20-30 centiméter magas, és kb. ugyanekkora virágzati szárat fejleszt, amin apró kis virágai fejlődnek. Kultúrában is hoz csíraképes magot, míg a változatai nagy része steril, magot soha nem hoznak.
Rövid, földalatti gyöktörzsből fejlődnek a leveleik, sűrűn egymás mellett, így levélrózsát alkotnak.
A típusos griesebachiit ma már talán sehol sem termesztik csak a változatait, azok viszont annál gyakoribbak.
A grisesebachii változatait- és még sok más Echinodorust- az akvaristák valamilyen fajnévvel használják, pl. Echinodorus bleherii. Ez tudományos szempontból helytelen, mert nem faj, hanem a kertészeti kultúrában megjelent és állandósult változat, az Echinodorus griesebachii-nak a "bleherii" nevű változata. Az akvarista életben azonban olyan elterjedtek bizonyos nevek, hogy mintegy szakmai argót, most mégis csak ezeket kell használnom de a macskakörmök jelzik, hogy ezek nem érvényes tudományos nevek.

 

"Echinodorus amasonicus"

Van olyan könyv, amelyik két előfordulási helyéről tud az Amazonas-medencében. Ha ez így lenne, a világ egyik legritkább növényfaja lenne. Valójában nincs természetes előfordulási helye, az említett kettő inkább braziliai vízinövény kertészetek lehettek, ahonnan már a múlt század első felében Európába került.
Régebben Echinodorus brevipedicelatus néven ismertük. Csak a divat változott, egyik sem érvényes fajnév.
Nagyon hálás akváriumi növény. Ha többéves, akkor rövid vaskos rizómát fejleszt a föld alatt, amiből rengeteg üde zöld kardlevél nő. Ha jó gondozást kap, akkor előfordul a negyven-ötven leveles tő. A levelek általában 20-30 cm hosszúak, 2-3 cm szélesek. A sok egészséges levél idővel lehajlik és a legöregebbek végül elpusztulnak, ami természetes jelenség. Minél több az ép levél a növényen, annál jobbak a viszonyok számára. Jellegzetessége az amasonicusnak, hogy a levelek néha kissé oldalra elhajolnak, mintha egy ferde kard lenne.
Víz alatt is fejleszt virágzati szárat és azon komplett kis növények fejlődnek, hosszú gyökérrel. Ezeket, ha már 7-10 cm nagyok és gyökerük is van, bátran leválaszthatjuk a szárról és elültethetjük. Általában könnyen lejönnek a kis sarjnövények, de hogy biztosan elkerüljük a sérüléseket, ne akarjuk  lehúzni őket a szárról, mert akkor a szívós edénynyalábokat kellene elszakítanunk. Ehelyett esetleg a még fiatal, lágy levelek maradnak a kezünkben, és ezzel máris tönkretettük a sarjat. Viszont ha a szár mentén visszatörjük a sarjat, az edénynyaláb elpattan és a kis növény, sérülés nélkül leválik.
A rizómán is fejlődnek rügyek, öregebb növényeken ezek is kihajthatnak.
Mint a legtöbb Echinodorus, ez is nagyon toleráns a hőmérséklettel szemben, 18 és 35 fok között gond nélkül elvan, de az optimális hőfok számára az állandó 24-26 fok.
A fényviszonyokban is a kiegyenlítettséget szereti.  Nem ragaszkodik a túl erős megvilágításhoz, de ha azt naponta 10-12 órán át kapja, hatalmas töveket fejleszt.
Nem túl tápanyagigényes, csak az akvárium betelepítésekor kell vigyáznunk, hogy megfelelő talajt tegyünk alá. Alacsony Ph-jú, mészmentes, tápdús talajt szeret. Az ilyen talajon szépen fejlődik, de idővel természetesen kifogy a talaj tápanyagtartalma és ekkor már a társas akvárium gondoskodik róla, a képződő mulm, a halak ürüléke és a rendszeres vízcserék.
Lehet tápgolyókkal is táplálni, de egy gondozott akváriumban kialakul egy egyensúly, ami kellően ellátja még az öreg, nagy töveket is tápanyaggal.
Az öreg tövek körül gyakran ’kiszőrösödik’ a talaj, mert a gyökerek egy része feladva megszokott geotropos irányultságát ellenkező irányba kezd nőni. Ez hasonlít a mangrove fák vagy a mocsárciprus /Taxodium distichum/ léggyökereinek fejlődéséhez, ezért az akvaristák azt gondolják, hogy a gyökérrendszer levegőzése miatt fejlődnek így.
De ez nem valószínű, mert minél sűrűbben van átszőve a talaj gyökérrel, annál jobb a levegőellátottsága. Sokkal valószínűbb, hogy a földalatti zsúfoltság készteti ki a földből ezeket a gyökereket.
Kisebb akváriumokban is szép lesz, de itt azért nem árt óvatosan bánni a tápanyagokkal. Sima mosatlan sóderben is lehet tartani. Szoliterként nagyon dekoratív, de az akvárium hátterében levélerdőt is lehet vele alkotni, ha több növényt ültetünk egy hosszabb csoportba.
A hosszú kardlevelek erdeje azonkívül, hogy jól néz ki, kényelmes búvóhelyet kínál az olyan lapos testű halaknak, mint a vitorláshal vagy a diszkosz.

 

"Echinodorus parviflorus"

Nincs természetes élőhelye, a griesebachi egy kertészeti változata. Víz alatti formája nem külöböztethető meg az amasonicus-tól. A víz fölötti némileg másként reagál a nappalok hosszára.

 

 

"Echinodorus parviflorus’Tropica’"

Állítólag az E. parviflorus-ból érkezett egy szállítmány Délkelet- Ázsiából a dániai Tropica akváriumnövény kertészetbe, amiben egy, számukra addig ismeretlen változatot találtak a rendelők. Tehát a változat változatát. El is nevezték mindjárt magukról ’Tropica’ –nak, és ma többnyire így ismeri a világ. Ennél többet nem tudunk ennek az E. változatnak az eredetéről. Kinél jött létre? A Tropica információja szerint valahol Dél-Kelet Ázsiában. Termeli ott még az eredeti tulajdonos? És ha igen, milyen néven? Lehet, hogy Ő is adott neki egy nevet? Ezek persze elsősorban marketing  kérdések, de azt is érdekes lenne tudni kik voltak a szülei, egyáltalán milyen körülmények között jött létre?
A ’Tropica’ meglehetősen érdekes Echinodorusunk. A levelei az évszaktól függően változnak, a széles kanál és az elnyújtott tojás között, de csak víz felett. A levéllemez a többitől keményebb és a víz alatt sem lágy víz alatti formát hoz, hanem egy egészen szokatlan, visszagörbülő alakot vesz fel, melyek tömött rozettában állnak.
Míg a legtöbb Echinodorusnál mindig fenyeget a veszély, hogy kinőnek az akváriumból, addig a ’Tropika’- nál ilyen veszély nincs, általában alacsonyabb lesz, mint amivel beültettük.

Minden tekintetben igénytelenebb a többi kardlevelű Echinodorusnál, kevés fénnyel is beéri, nem tápanyagigényes. Kis mérete miatt a kis akváriumok és a kezdők ideális növénye.
A nagyobb méretűek dekoratív szoliterek, a kisebbek izgalmas kis bokrok lehetnek a nagyobb növények lábánál.

 

"Echinodorus bleherii"

Az Echinodorus bleheri szintén a griesebachiira visszavezethető változat, ami szinte biztosan kertészetben jött létre. Amanda Bleherről van elnevezve, aki akváriumi növények termesztésével foglalkozott Brazíliában.

Nagyon dekoratív Echinodorus. A termesztési körülményektől függően
7-8 centi széles is lehet a levele és 40-60 centi magas. Ritkábban hoz
virágzati szárat mint az amazonicus.
Tápanyagigényes növény, a kissé savanyú táptalajt szereti és a középkemény vagy lágy vizet.
Gyengébb megvilágításnál is szép lehet, de a 80-100W/100l fényerőnél az igazán szép. 22-28 fokon érzi jól magát.
A nagyobb akváriumokba való, de ott nagyon dekoratív levélerdőt növeszt. Nemcsak magassága , hanem szélessége is van az ilyen nagy töveknek, amit a telepítésénél érdemes figyelembe venni.

 

E. martii Gödi Vízinövény háttér előtt

Echinodorus martii

Kelet-Brazíliában van a hazája, de nagyon keveset lehet tudni a természetes előfordulásáról.Minden esetre úgy néz ki, hogy neki legalább van-ellentétben a Grisebachii változatokkal-, így bátrabban tekinthetjük önálló fajnak.
Régi Echinodorusunk, Rataj E. major néven írta le és hosszú ideig így ismertük.
Németországba már 1949 után importálták, de gyakori növény sem ott, sem itt nem lett.
Pedig a legszebb Echinodorusunk.
A víz fölötti levelei 20-25 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, felül kiszélesedők, kissé hullámos szélűek. A virágzati szára rövid, kevés virágörvvel. A virágai kicsik és hármasával ülnek az örvökön.
A víz alatti levelei üdítő változásokon mennek át. Megnyúlnak, szövetei lágyabbak lesznek, vékonyabbak, átlátszóbbak és határozottan hullámosak. Egy jól fejlett martii majdnem olyan
szép tud lenni, mint egy Aponogeton ulvaceus.
A kardlevelű Echinodorusokra jellemzően akváriumban nem hoz úszó vagy vízfölötti leveleket, ami szintén előnyös tulajdonsága.
Víz fölött tartva igényes növény, ezért ritka vendég az akváriumkereskedésekben, de víz alatt hasonló az igénye az E. bleherii- hez. Sok fényt, 24-26C fokot és legalább kezdetben tápdús talajt kíván. Nagyon nem mindegy neki, milyen nitrogén formában kapja meg a szükséges tápanyagot, ezért a GV.Táppárnát meghálálja.
Az ilyen kiugró szépségek mindig szoliterként érvényesülnek legjobban, más növényektől övezve, mint a szépségkirálynők a kíséretük előtt

 

Echinodorus quadricostatus

Régebbi akvaristák E. magdalansis néven ismerik. Mindig is kedvelt Echinodorus faj volt, de rendszeresen soha sem lehetett a kereskedésekben látni.
Kistermetű, indákkal terjedő faj. A rövid földalatti gyöktörzse függőlegesen áll és ebből fejlődnek rozettában a hegyes kard alakú levelei. A levelek hossza nagyon függ a termőhelyi viszonyoktól, fény, tápanyag, elöntött a növény vagy sem, így lehet 8 cm és 18 cm is. A virágzata a levelek hónaljában fejlődik, egészen apró fehér virágokkal és a virágzati száron sohasem fejlődnek sarjnövények. Felépítését tekintve tehát hasonlít a többi Echinodorusra de van egy lényeges különbség is: a levelek hónaljából indákat fejleszt. Az inda egy olyan módosult hajtás, amin a nóduszoknál nem virág, hanem egy másik növény fejlődik. Az indákkal gyorsan szaporodik és idővel sűrű szőnyeget képez az akvárium alján.
Gyepet is lehet belőle nevelni, de ehhez nagy akvárium és nagyon erős megvilágítás kell.

Fényigényes növény, ha a megvilágítás erőssége 80W/100L felett van akkor sűrű üdezöld gyepet alkot a talajon. Tápanyagigénye nem túl nagy a mosatlan sóder altalaj bőven elég neki, és ráadásul a nagyobb Ca-tartalmú sódert is elviseli. A hőmérséklettel tág határok között toleráns de 22-28 C°-on fejlődik a legszebben.
Az E. quadricostatusszal szép kardlevél erdőket lehet képezni a háttérben és akár sűrű gyepet is lehet alkotni vele az akvárium előterében Idővel a bőven képződő indákat le kell csípkedni, mert különben befutja az egész akváriumot. Ezt és a következő fajt az E. tenellust érdemes egy lapos, széles tálba ültetni és az egészet a talajszint alá rejteni mert így -legalább is egy ideig- egy csoportba maradnak és sűrű foltot alkotnak az akváriumban.

 

Echinodorus tenellus

 1949- ben számol be először az amerikai Akvárium magazin arról, hogy a brazíliai vadonból Echinodorus tenellus néven egy új Echinodorus faj érkezett az akváriumokba. Az új faj rövidesen Európába is eljutott. Rataj névadásait követve az akvarista szakirodalom több néven írja le ezt a fajt, ami nagyon szakszerűtlen dolog lenne, ha nem tudnánk, hogy maguk a botanikusok is teljes bizonytalanságban vannak az Echinodorus tenellust illetően. Alisma tenellus illetve E. parvulus szinonim neveken találkozhatunk leggyakrabban vele az irodalomban de, több szinonim neve is van.

Az Echinodorus tenellus Észak-Amerika déli peremétől- egyes források szerint a Nagytavak déli partjaitól- Közép- Amerikán, Kubán át Argentínáig él. Vizek parti zónájában, árterületi réteken, ahol rendszeres elöntésnek, de időnként erős szárazságnak is ki van téve. Ez az óriási elterjedési terület és a faj káprázatos változatossága magyarázza a nehéz rendszerezést és azt, hogy az akváriumban is oly sok formájával találkozunk.
Az Echinodorus tenellus a két indával szaporodó Echinodorus faj közül az egyik.

Nagyon rövid kis gyöktörzset fejleszt, amin sűrűn fejlődnek a levelek. A gyöktörzs nem ágazik el és hamar befejezi a hosszanti növekedését, ezért rozettás a levelek megjelenése. A levelei vékonyak 0,4-0,8 cm szélesek és 3-25 cm hosszúak. A termőhelyi viszonyok erősen befolyásolják a levelek hosszát. Száraz, napos kitettségű partoldalban Kasselman  3 cm-es rozettájú de gazdagon virágzó példányokat talált brazíliában a Rio Guaporé partján, míg ha dúsabb növényzet fedi el a levelei jóval nyúlottabbak lesznek.Csak a vízfölötti példányok fejlesztenek virágzatot, amelyeken azonban a többi Echinodorus fajtól eltétően nem fejlődnek rügyek.
Vegetatív úton vékony, de gyorsan növő indákkal terjed. Ezek a levelek hónaljából erednek, a talaj felett kúsznak és komplett kis növénykék fejlődnek rajtuk.
Az akváriumban nagyon népszerű gyepnövény, de hogy megmutathassa igazi értékét ahhoz egy kis trükkre van szükség. Víz alatt is igaz az, amit az eredeti élőhelyén is tapasztalhatunk, hogy csak erős megvilágítás mellett marad alacsony, sűrűn növő növény. Mihelyt benő a magasabb és így árnyékoló növények közé azonnal megnyúlik, és már nem takarja a talajt. Ezért ha az akvárium front oldali részét vagy egy foltot akarunk beültetni vele, akkor erre a területre külön, irányított fénynyalábú világítótestekkel rá kell világítanunk. Ez elsősorban a nagyobb és így nagyobb vízmélységű akváriumokra igaz, de kisebb akváriumokban is oda kell figyelni a megvilágításra, ha szép tenellus gyepet szeretnénk.
Tápanyag igénye közepes, mosatlan folyami homok megfelel neki, de GV. Táppárnával sokkal szebb gyepfoltokat tudunk kialakítani. Az elhanyagolt, öreg vizű és vastag mulmú akváriumokat nem szereti ezért rendszeresen szívjuk ki a szemetet a gyepből.
Minden közepesen kemény vagy lágy vízben jól fejlődik de, mert erős megvilágítást igényel, ezért különösen figyelni kell az akvárium víz tápanyag tartalmára, ha ugyan is bármi ok miatt, túletetés, elhanyagolt vízcsere, tápoldatozás, túlzottan megnő a víz tápanyag tartalma akkor csúnyán bealgásodhat a gyep.

Nem tudunk olyan halfajról, amelyik kárt tenne benne viszont az algaevők hasznos karbantartói lehetnek a tenellus gyepnek.

 

Echinodorusok természetes előfordulása

Tojáslevelű Echinodorusok

A víz feletti leveleik tojás vagy szív alakúak, a levél nyele és lemeze kemény. Ez a kemény levélminőség az összes tojáslevelűnek mondott Echinodorust jellemzi, de csak az idősebb emmers példányoknál érzékelhető jól a kereskedelembe kerülő kis növényeknél ez még nem annyira nyilvánvaló . A levélforma nem mindig tojás vagy szív alakú. Az E. uruguaensis pl. mindig hosszúkás leveleket hoz, de a levélnyél és -lemez minősége alapján inkább ide soroljuk.

 

 

 

Echinodorus barthii

Hans Barth Dessau-ban él és már vagy 40 éve, és az Echinodorus fajok nevelése a hobbija. Több más mocsári növény mellett kisebb-nagyobb szabadtéri medencékben is neveli nyaranta az Echinodorusokat. A 40 év alatt sok újonnan behozott faj telepedett meg kertészetében, fejlődött és szaporodott. A sok egymás mellett nevelt és virágzó faj a rovarok munkájának köszönhetően sokszor összekereszteződőtt, az így létrejött hibridek érdekes új színfoltot hoztak az akváriumokba, előtte nem látott színek és formák jelentek meg, melyek mindmáig nagyon népszerűek.

Barthii víz alatti /balra/ és víz feletti /jobbra/ levelekkel

Mikor egy Echinodorusfaj bibéjére egy másik faj pollenje kerül és a megporzás sikerrel jár, a magok megérnek, akkor a magból kikelő növénykék külleme nem lesz egységes, hanem a két szülő közti mindenféle átmenet létrejön. Ebben a sokaságban egy-egy szép, új változat rendszerint felbukkan, amit érdemes tovább szaporítani. De hogyan? Az új faj génkészlete vegyes, a szülő fajok génjeinek keverékét hordozza. Bármelyik fajjal vagy hozzá hasonló hibriddel keresztezik egyre vegyesebb lesz a génállománya, az így nyert magokból végzett magvetésben pedig egyre valószínűtlenebb egy vele mindenben azonos példány felbukkanása.
A kívánatosnak ítélt változatokat ivartalan szaporítással szaporítjuk tehát tovább, mert így génkészletük nem változik, és a szülőkkel megegyező
utódot kapunk.

 

Az Echinodorus barthii az egyik ilyen magvetésből válogatott hibrid az Echinodorusok világában. Helyzete mégis kitüntetett, mert sok hibridnek ő az egyik szülőanyja.
Ahogy azt már megszokhattuk a ’barthii’ faj nem létezik, mindenki elfogadja a termesztő állítását, hogy ez a hibrid az ő kertészetében jött létre. Ezt is úgy kellene írni, ahogy azt már más hibrideknél az akvaristák is teszik: Echinodorus x barthii. A megszokás azonban nagy úr, és ma világszerte úgy írják e változat nevét, mintha önálló faj lenne.

A barthii víz fölötti levelei inkább hosszúkásak, mint tojásalakúak de azért határozottan nem kard alakúak. Ha a formája nem is, de a levél minősége egyértelműen a kemény szívós levelű tojáslevelű Echinodorusokhoz  sorolja őt.
Víz fölött sem túl nagy növény, 20-40 cm hosszúak a levelei rövid levélnyéllel tavasszal, és hosszabbakkal ősztől. Nagyon határozott a rövidnappalos reakciója. Télen még víz fölött is vízalatti leveleket hoz, melyek azonban csak senyvednek és erősen antociánosak. Víz alatt ezek a levelek szép, kissé áttetsző, karakterisztikus érmintázatú levelek 5-7 cm szélesek és 20-30 cm hosszúak, vöröses barnák. Ez a levélforma és részben a rövidnappalosság köszön vissza minden olyan hibridben, amelyeknél a barthii az egyik szülő. A vegetatív szaporítás során is felbukkannak újabb szín és forma változatok, melyeknek lehet némileg más a színe, a levél formája, de a sokféle fantázianéven piacra dobott barthii hibrideken látni, hogy csupán a barthii spontán mutációi.

Az eredeti barthiit ma már viszonylag ritkán kínálják. Egyrészt mert sokféle változatát inkább termesztik, másrészt üzleti megfontolásokból még az igazi barthiinak is gyakran adnak valami jól hangzó nevet. Ha ilyen mégsem jut a termesztő eszébe, akkor elnevezi magáról.

Ha a sok változata között felismerni nehéz is, nevelni annál könnyebb ezt a szép Echinodorust. Minden szélsőségektől mentes vízben jól érzi magát és szerényebb fényviszonyok mellett is szép. A tápanyag igényét érdemes kielégíteni, de semmi esetre sem tápoldatokkal.
Nagy tőrózsás növény, szoliterként ültessük.

 

Echinodorus ’Rubra’

’Rubra’, ’Rosé’, ’Rubin’ neveken különféle Barhii hibridek léteznek, mind ugyanannak a vegyes génállományú alapanyagnak a magvetéseiből szelektált formák, melyek jó esetben és ivartalanul szaporítva megtartják jellemző színeiket és levélformájukat.
A Barthiihoz vagy az osirishez hasonló megjelenésűek, az igényük is hasonló.
Vízalatti formájukat csak nagyon ritkán látni a boltokban, mert ezek nagyon törékenyek, nem bírják a szállítást és a tárolást, ezért szinte mindig a víz fölötti formát árulják.

 

Echinodorus uruguayensis

A kardlevelű Echinodorusok fent ismertetett fajai mind többé-kevésbé hosszú, hegyben végződő levelű fajok voltak. Ez a faj is hosszú, vékony leveleket fejleszt, de a hegyes csúcs nem mindig jellemzi, ráadásul nagyon sok tojáslevelű Echinodorus hibrid egyik szülője. Ezekkel a tulajdonságaival már átmenetet képez a két csoport között.

Az egyik legdélebbi előfordulású faj. Észak- Argentínától Dél- Brazíliáig terjed a természetes előfordulási területe. Nagyon változékony sok formája megtalálható az akváriumokban. E. horemanii néven mint különálló fajt emlegetik az akvaristák a vöröses színárnyalatú levél formáját, de ez csak egy a sok levélváltozata közül és a vörösestől a zöldig minden árnyalata feltűnik a kereskedésekben.

Jellegzetes hosszú, néha már szalagszerű levelei vannak és az erős oldalerek miatt merev kifeszített a levél. Ezek az erős oldalerek a legszebb díszei víz alatt, ahol a lágyabb kissé áttetsző leveleknek karakterisztikus halszálka mintázatot adnak. Ez a jellegzetes levéltípus sok népszerű hibridjében feltűnik. Víz alatt egyébként meglehetősen hosszúra nőnek a levelei, vannak változatai, amelyek 70 centire.

 Igénytelen növény, különösen jól bírja a hideget, így fűtetlen akváriumokban is szépen fejlődik.

 

Echinodorus osiris

Dél-Braziliából Horemann 1967- ben említi ezt a fajt. Azt írja, hogy hegyekről lefutó patakok hideg 18-24 fokos vizében találta. A növények virágai nem hoznak termést, vegetatív úton szaporodnak. Különféle leírások említenek még néhány helyet Dél- Brazíliában mint természetes előfordulási hely, de ez lehet új keletű megtelepedés, kultúrából kiszökés és persze lehet helytelen meghatározás is.

1970-ben Rataj nevezte el a fajt.

A fajnév eredetét gyakran félreértik az akvaristák.
Mert mi köze lehet ennek a növénynek óegyiptom alvilági istenéhez Osirishez, mikor semmilyen afrikai vonatkozása nincs! Mi ihlette Ratajt a névadásra? Miért gondolt pont Osirisre mikor 1974- ben nevet adott a növénynek? A névadás mindig utalás a növény valamilyen kapcsolatára vagy közvetlen, vagy csak közvetett módon, de kapcsolat mindig van. Például az uruguaensis név nyilvánvalóan a növény származási helyére utal, a barhtii név Hans Barth-ra utal aki termesztette és keresztezte az Echinodorusokat. De mit csinált Osiris?
Sokkal valószerűbb Kasselman magyarázata. Az Echinodorus osiris, ahogy sok más Echinodorusunk valamikor a múlt század hatvanas évei táján érkezett dél-amerikai importból. Már akkoriban is több országból és több kertészetből hoztak be akváriumi növényeket. Braziliában az egyik ilyen kertészet volt a" Lotus Osiris" kertészet. A Folia Geobotanica nevű botanikai szaklapban jelzik is ennek a kertészetnek a létét, mint több Echinodorus faj termelőjét és elnevezőjét. Ez ugyan nem döntő bizonyíték de ez is valószínűsíti, hogy a mi népszerű Echinodorusunknak köze lehetett e kertészethez és Rataj ezért adta neki az osiris fajnevet.

Az osiris az egyik legszebb Echinodorusunk.
A víz feletti levelei elnyújtott tojás alakúak, kemények, a levéllemeznél hosszabb levélnyélen.
A víz alatti levelei viszont a körülményektől függően 60 cm hosszúak is lehetnek és 5-10 cm szélesek a levéllemeznél többnyire rövidebb levélnyéllel. Minél több fényt és tápanyagot kap a növény, annál rövidebbek a levélnyelek.
A levél maga nagyon karakterisztikus kissé áttetsző, mélyzöld, határozottan kirajzolódó erezettel. A talajban rövid, de nagyon erős elfekvő gyöktörzse van, amiből levélrózsában fejlődnek a levelei. Egy-egy levélrózsában 20-30 levél is lehet. Az ilyen tő az akvárium exponált dísze, minden növény csak a hátteret adhatja hozzá. Ennek megfelelően az akvárium központi területeire helyezzük, de semmiképpen ne a mértani központba, mert erőltetett hatást kelt, hanem attól eltolva.
Kezdetben jó, tápdús talajt tegyünk alá aztán később már az akváriumban képződött mulmból is szépen fejlődik. A közepesen lágy pesti csapvíz /14-16 Nk/ megfelel neki, a túl kemény vizet nem szereti. A gyökérszférában is megkívánja a közepesen lágy vizet, ezért a GV. Táppárnát nagyra értékeli.

Egy átlagosan jó világításnál 60-80 W/100 L már számíthatunk dekoratív levélrózsára, főleg ha nem árnyékolja semmi. Kevesebb fényben nem színeződnek olyan szépen a leveelk és kisebbek maradnak.

 

Echinodorus ’ozelot’

Hans Barth közlése szerint az ő kertészetében jött létre ez a hibrid az E. xbarthii és az E. Schlouteri keresztezéséből 1995-ben. Az egyik legszebb tojáslevelű Echinodorus. A víz alatti levelei 8-10 centi szélesek, 20-25 centi hosszúak, kissé hullámos szélűek és sötétbarna foltok borítják. Az egyik változatánál a levél alapszíne is kissé barnás a másiknál ez élénkzöld. Valószínűleg magvetésből szelektált változat, ezért több hozzá hasonló változat is előfordulhat a kertészetek kínálatában. Ha jó körülmények között van, akkor sűrű levélrozettát fejleszt egészen saláta- szerű levelekkel. Az erős megvilágítást szereti de a 12 óra alatti megvilágítás mellett is szépen fejlődik. Tápanyagigényes, a kissé savanyú táptalajt szereti. A középkemény csapvíz megfelel neki. 22-28 fokon a legszebb, de a hideg vizet is jól bírja.

 

Echinodorus palaefolius

Kelet- Brazíliából származik és a múlt század hetvenes éveiben került először Európába.
Nagy, akár 70 centire is megnövő mocsári növény jellegzetesen kemény levéllemezekkel.
Az Echinodorus rigidifolius néven is szokták különféle formáit árulni. A hosszú száron széles hegyben végződő levelei vannak az emmers töveknek, a vízalatti levelek viszont kard alakúak.
Sem tápanyaggal sem fénnyel nem ajánlatos bőségesen ellátni, mert hamar kinő az akváriumból. A gyengén világított, kevés talajú vagy éppen talaj nélküli akváriumokban is szépen hozza kardleveleit. A hideg vizet is elviseli, igazán strapabíró növény. Azokat a leveleit, amelyek ki akarnak nőni a vízből, tőből vissza kell vágni, akkor hosszabb ideig csak víz alatti leveleket hoz.

 

 

Echinodorus cordifolius

Mexikótól Venezueláig, mocsaras helyeken él. Szív alakú levelei víz alatt kissé megnyúlnak és világoszöldek lesznek. A  víz fölötti alakja elég nagyra nő de ha az akváriumban 12 órás megvilágítást kap, nem túl erős fényt és tápanyagot adunk neki, akkor hosszú ideig hozza szép tojás alakú víz alatti leveleit.
Fehér és sötétebb zölden foltozott levélváltozatai is gyakoriak.
Nagyon jól használható növény mert karakterisztikus szívlevelei feltűnőek az akváriumban.

 

Echinodorus subalatus

Közép- és Dél-Amerikában él, vizes, mocsaras helyeken.
A víz fölött erős nagytermetű növény, a levelei széles tojás formájúak, a virágzati szár ostorszerűen visszahajló és csak gyengén elágazó.
A hazájában rövid életű évelőnek írják le, mert a szárazság beköszöntével a növény elpusztul a sekély pocsolyákban és csak a magjai élik túl ezt az időszakot. Azok viszont még évekig tartó szárazság után is kicsíráznak, ha ismét víz borítja a területet. A sekély vizekben először vékony, hosszú a kardlevelű Echinodorusokra emlékeztető víz alatti leveleket hoz.
Mi, akvaristák ezért a tulajdonságáért kedveljük.

Ezeket a leveleket azonban mindenkinek magának kell kinevelnie, mert a kereskedelmi forgalomban kapható kis növények a világon mindenhol víz feletti formák.
Szerencsére akváriumban rövid idő után átalakulnak a levelei és tartósan
így is maradnak, ha megfelelően gondozzuk.


Subalatus víz alatti levelekkel

Bár szeretné a sok fényt, de a víz alatti levelek a gyengén megvilágított
akváriumokban is szépen fejlődnek és ilyen körülmények között nem nőnek
a víz fölé.Tápanyagellátására a mosatlan sóder is megfelel, mert itt is az a szempont, hogy ne nőjön ki a vízből. Bármilyen, nem szélsőséges akváriumvízben
jól fejlődik.

A fűtetlen akváriumokban is megél, de 20-24 fokon érzi magát jól. Jó körülmények között egyáltalán nem rövid életű évelő, tartósan szép dísze lehet az akváriumnak.

 

 

 

 

 

 

 

Váradi Andor, a Gödi Vízinövénykertészettől

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden jog fenntartva! Gödi Vízinövénykertészet ©