Hygrophilák

 

Az egyik legtöbb rendszertani problémát jelentő akváriumi növénynemzetség, az akváriumokban előforduló fajait sem mindig könnyű meghatározni. A Hygrophila nemzetséget 1810 -ben írták le. Azóta a botanikusok a fajok számát csak gyarapítják, ma 80-140 között lehet, de mert sok fajnak a változatait is fajnak írják le ez a szám valószínűleg jóval kevesebb.
Trópusi-szubtrópusi Ázsiában, Afrikában, Ausztráliában és a trópusi Amerikában élnek a nemzetség fajai.
Élőhelyükön étkezési és gyógyászati célokra is használják nem egy fajukat, pl. az akvarisztikában ismert H. guianensist a malária ellen gondolják hatékonynak.

A legismertebb akváriumi fajok régóta népszerűek és ezeket nem is nehéz megkülönböztetni egymástól.

 

A sallangos levelekből fokozatosan kerek levelek lesznek

Hygrophila difformis

Indiából és a Maláj- félszigetről került hozzánk az akváriumok e szépségkirálynője. Évtizedekig Synnema triflorum- ként ismerték az akvaristák, bár már elég régen átsorolták a Hygrophila nemzetségbe. Régi akvaristák még Wistária néven is ismertzék,de ez sohasem volt a tudományos neve csak a vízalatti leveleinek a lila akáccal /Wistaria/ való hasonlósága miatt ragadt rá ez a név.

Ezt a növényt mindenki első látásra felismeri. Kétalakú mocsárinövény, a két formája olyan mértékben különbözik, hogy nem nehéz két külön fajnak nézni.
Mocsaras vagy nedves talajon, vagy parti sekélyebb vizekben élő lágyszárú növény. Tiszta állományban a szára 20-30 cm. magas, attól

függően, hogy a környező növényzet mit tesz lehetővé és a saját, nem fásodó szára. Ha más növények támogatják akár 70 centire is megnő.

Ahogy az akvaristák ismerik a Hygrophila difformist, népszerűbb nevén szinémát

A víz fölötti hajtások levelei kersztben átellenesek, azaz egymással szemben nőnek, a szárcsomókon. Eliptikusak, 4-5 cm hosszúak, 2-3 cm szélesek a szélük körben fogazottak. Hasonlítanának a kerti menta leveleire, ha nem lennének sűrűn szőrösek. De azok, és nem csak szőrösek, de minden apró szőröcske tetején egy apró gyantacseppecske is van, amitől az egész növény kissé ragad. A  szára is szőrös és ugyancsak ragad amíg fiatal, csak a már földre vagy vízbe hajolt öregebb szárakról hiányzik a ragacsos szőr. A virágai, apró kis fehéres- lilás kis akantusra emlékeztető virágok. A levelek hónaljából növő virágzaton nőnek, és nem túl feltűnőek.


Víz alatti hajtásai világoszöldek melyeknek a vízben lágyan hajladozó, sok ágra bomló levelei vannak.
Ezek a finoman szeldelt levelek a világoszöld, törékeny szár csúcsán egyre sűrűbben fejlődnek, annyira, hogy már alig lehet megkülönböztetni az egyes leveleket.

A víz feletti és víz alatti levelek kialakulását alapvetően a nappalok hossza szabályozza. A nyári hosszú nappalokon a Sinnema pazar sallangos csúcshajtásai szétterülnek a víz felszínén és növekedés közben is ott maradnak. Mikor 12 órára csökken a megvilágítás a csúcshajtások áttörik a felszínt és fokozatosan emmers formává alakulnak. Az átalakulás idejét és gyorsaságát befolyásolják a környezeti viszonyok, pl. meleg vízben nem sürgős neki az átalakulás, hideg vízben hamarabb átalakulnak.
Visszafelé sokkal nehezebben megy a folyamat, de a víz alá ültetett emmers hajtások is idővel szép sallangos leveleket hoznak.

Sokat kibíró akváriumi növény, de minden növényre igaz, hogy az optimumtól távol nevelni őket lehet, de nem érdemes, mert az igazi szépségüket így sohasem ismerhetjük meg. A sokágú, vékony levélszövetű lágy, már- már kényeskedő formát csak kényeztetéssel érhetjük el.
Nagy hő és fényigénye van. E két környezeti tényezőt érdemes mindig együtt figyelembe venni, mert az akváriumi növények nagy része a magas hőmérséklet mellet, nagy fényerőt is kíván, ellenkező esetben a növények megnyúlnak, alaktalanokká válnak. A H. difformis 25-28 fokon már jól érzi magát, ha ehhez erős 80W/100 liter megvilágítás párosul. A fény lehet ennél erősebb is, az csak előnyére válik. Üvegházi medencékben ahol napot is kap,- tehát a fenti értéket messze meghaladó fényerőnek van kitéve- ott az optimális vízhőfok 30-35 fok.

Ilyen fény és hő viszonyok között nagyon gyorsan nő, és nagy a tápanyag igénye. A Synnema hajtások erős gyökérzetet fejlesztenek, ami csalhatatlan jele annak, hogy a talajból veszi fel tápanyag szükséglete javát.
Nem lehet azonban olyan táptalajt, táp rudat, vagy tápoldatot adni neki, ami a víz só koncentrációját növeli, mert az alacsony só koncentrációjú vizet szereti, sőt az sem baj, ha egy kicsit lágy az akvárium vize.
A megfelelő tápanyag szintet biztonsággal a GV. Táppárnával adhatjuk meg neki.

Ha 12 órát világítunk rá akkor nem alakul át a víz felszínét elérő hajtás, és szép dísze marad az akváriumnak. Ha túl nagyra nőtt és vissza kell csípni, azt pár centivel a talaj felett tegyük, mert a tő még kihajt, vagy már vannak is oldalhajtásai. Az öregebb Synnema tövek ugyanis a talaj fölött hozzák az oldalhajtásaikat melyek vízszintesen nőnek egy darabig, hogy minél messzebb kerüljenek a főhajtástól és így több fényhez jussanak. A visszacsípett hajtást nyomjuk a talajba ahol meggyökeresedik mint a legtöbb hínárnövény.
Csoportosan ültessük az akvárium hátsó harmadába. Egy nagyobb Synnema bokor sugárzó halványzöldje szinte beragyogja az akváriumot. Ázsia olyan ékszerei, mint a razbórák különösen jól mutatnak előtte.

 

Hygrophila polysperma, régi, sokat bíró akváriumi növényünk

Hygrophila polysperma- Indiai vizicsillag

 

Az indiai vízicsillag valószínűleg azért kapta magyar nevét, mert az első példányai Indiából kerülhettek Európába. Valójában egész Délkelet- Ázsiában előfordul. Nagy alkalmazkodó képességű növény, főleg vízpartokon, félig víz alatt, de néha kiszáradó réteken is jól megél.
Elvadultan ma már sok trópusi és szubtrópusi országban megtalálható, helyenként komoly gondokat okozva.

A legtöbb akváriumban jól fejlődő, igénytelen növény, de a jó és rossz körülmények között fejlődő növény megjelenése között óriási a különbség. Az egészséges Hygrophila levele hosszúkás tojásdad, rövid levélnyéllel, üde világoszöld színnel. A nóduszok közötti szár vastag, rövid, így a növény eléggé sűrűn leveles.
Ilyen Higrophilában akkor gyönyörködhetünk, ha erős 100W/ 100 l fényerőt és 12 óránál hosszabb megvilágítást használunk. A Hygrophila rövidnappalos növény, ha a megvilágítási idő 12 óra alá száll, akkor virágzó hajtásokat hoz. Ezeken a hajtásokon jóval kisebb és kicsit szőrős levelek nőnek melyek hónaljában apró világoskék virágok fejlődnek.

Ha nem megfelelő a megvilágítás számára akkor is nő, ilyenkor nyúlott, gyenge szárat és vékony, sokszor deformált leveleket hoz.
Bár a kissé kemény 16- 18 Nk-jú vizekben is tűrhetően fejlődik, mégis a lágy vagy közepesen lágy vizekben mutatja igazi szépségét.
Gyakran olvasni olyasmit, hogy a Hygrophila nem igényes a talajjal szemben. A valóság az, hogy a megfelelő tápanyag dús kissé savas, tőzeg alapú talaj elengedhetetlen a szép növények neveléséhez.
Nagy értéke a Hygrophilának, hogy tág hőmérsékleti határok között is szép tud lenni. Szép bokrokat nevelhetünk az aranyhalas medencében éppen úgy mint 28- 30 C fokon. Az optimális hőmérséklet számára 24- 28 C fok között van. Mióta Európában kerti tavak partján is próbálkoznak vele, azóta tudjuk, hogy rövid ideig egészen alacsony hőmérsékletet is kibír. Én egyszer ijedten vittem az üvegházba néhány vékony jéghártyába fagyott példányt, de legnagyobb meglepetésemre ott minden károsodás nélkül tovább növekedett.

A hínárnövényekhez hasonlóan növekszik; az elágazásra mérsékelten hajlamos hajtások igyekeznek minél gyorsabban elérni a víz felszínén, ahol elfekszenek. Ilyenkor vissza kell vágni és a talajba visszaültetni. Mindenképpen csoportosan ültessük.

 

A Hygrophila corimbosának -ismertebb nevén Nomaphila strictának- is mindig a víz fölötti növekedési formáját árulják, mert a víz alatti nagyon törékeny.

Hygrophila corimbosa

Régebben Nomaphila stricta néven ismerték az akvatisták. Valószínűleg az ötvenes évek közepe táján jelent meg az akváriumokban. Akkor nagy szenzáció volt nagyra megnövő élénkzöld vízalatti leveleivel. Akkoriban még az a hír járta, hogy tengeri formája is létezik de végül is ez nem bizonyult igaznak.
Délkelet- Ázsiában van a hazája. Hatalmas elterjedési területe mindenhol a meleg trópusi klímába esik, nem tudunk róla, hogy átmeneti lehűlést elviselne. Nagy areájának megfelelően meglehetősen eltérő ökológiájú helyeken is megtalálható, a patakok, kisebb állóvizek parti zónájában víz alatt, és a víztől távol, épp, hogy nedves talajon is. Kétéltű és kétalakú mocsári növény így elsősorban a vizek parti zónájában emmers módon él, többnyire jó fényellátottságu területeken.

Víz felett 70 cm magasra is megnövő, aztán saját súlyától a talajra lehajló, meggyökeresedő, elágazó növény, amelynek az öregebb szárrészei némileg elfásodnak, négyszögletes keresztmetszetűek és sok gyökérkezdemény fejlődik rajtuk. A levelei 8-10 cm hosszúak 4-5 cm szélesek, kihegyesedő tojás alakúak.
Az eredeti hazájában is változékony megjelenésű faj. Van változata, amelyiknek a hajtásrendszere vékonyabb, világosabb színű, szőrözött vagy kopasz. Levelei is lehetnek szőrösek vagy kevésbé azok, kisebbek vagy nagyobbak, világoszöld, vöröses barna, vagy olajzöld.
A virágzata- csak víz fölötti tartásnál virágzik- a levelek honaljában kis elágazó virágzati száron fejlődik 2-6 virággal. Ezek részaránytalanok- hasonlóan a közismert kert tátikához / Antirrhinum majus/- világos vagy sötétebb kékek.
A H. corimbosának ezt a formáját azért érdemes ismerni, mert a kereskedésekben ez jelenik meg, mivel szinte kizárólag emmers kultúrában nevelik a kertészetek. A víz alatt megváltozik a növény. A levelei világos zöldek lesznek lágyak és egyes változatoknál- ideális akváriumi feltételek mellett – meglepően nagyok. 15-20 centis impozáns levelek könnyen fejlődnek de a szakirodalomban 30 cm hosszú levelekről is lehet olvasni.

Meleg és fény igényes növény, 24-28 fokon érzi jól magát. Alacsony mésztartalmú enyhén savas táptalajt honorál és elegendő tápanyagot.
Az az általános vélekedés, hogy tág határok között viseli el a kemény vizet és ez igaz is. De ahogy keményedik a víz úgy lassul le a növekedése, végül már gyorsabban fejlődnek az algák a levélen mint maga a növény. Ilyenkor hamar elöregszi és ekkor már nem szép. Az igazán szép példányok közepesen kemény, de inkább lágy vízben nőnek.
Sokoldalúan felhasználható növényünk: ültethetjük kisebb csoportokba, a háttérbe, de szoliternek is, ha egy- egy nagylevelű példányt sikerült nevelnünk.

A "compacta" változat nem nő ki a vízből

Ha jól érzi magát rendszeresen vissza kell csípnünk, mert ha eléri a víz felszínét átalakul víz feletti formává. Ez a formája is érdekes lehet pl. paludáriumban vagy fedetlen szoba akváriumban, mert ilyenkor a víz alatt maradt rész sűrű gyökérzetet fejleszt, ami igazán vadregényes hangulatot teremt az akváriumnak. Ráadásul a fiatal, tövön képződött hajtások egy darabig a víz alatti szépségüket is mutatják.

Több levél és növekedési formája közül a kompakta változat lényegesen eltér az alapfajtól. Ez egy törpe szártagú, kis levelű változat, ami az akváriumban kicsi, 5-10-15 centi magas sűrű bokrot képez.

 

 

Hygrophila ’thailand’

 

A "Thailand" változat széles levélformája

Nemrég még Nomaphila ’thailand’ néven ismerték az akvaristák. Felépítése, virágzata mind arra utal, hogy egy Nomaphiláról van szó de ezen kívűl semmi biztosat nem lehet tudni róla. Talán még a ’thailand’ változat név annyit jelez, hogy valamikor Thaiföldi importból kerülhetett Európába.
Valamelyik délkelet- ázsiai kertészetben jöhetett létre, természetes előfordulási helyéről nincs adat.
Rövid nappalok idején virágzik, ilyenkor a sűrű levelek közt apró lila ajakos virágok jelennek meg, melyek egy ideig víz alatt is megmaradnak

Az egyik legszebb Nomaphila, nyáron a sok fény miatt az új, élénkzöld  levelek szélei barnás színeződést kapnak, ami nagyon jól néz ki a mélyzöld öregebb levelek  felett.
Ha sok fényt kap akkor a víz alatti levelek is szépen színeződnek, de a gyengébben megvilágított akváriumokban is fejődik.
Az akváriumban 22-28 fokon fejlődik a legjobban.
Kedveli a kissé lágy 5-6 Nk fokú vizet de ha ez nem megoldható akkor a rendszeres 1/3 résznyi vízcsere is megfelelő neki. Tőzegben a legszebb, amit fele részben nem túl meszes sóderrel lehet keverni.

Ez pedig a keskeny levelű változat

Az akváriumban gyorsan nagy zöldtömeget ad.

Van egy vékony levelű változata és egy széles levelű változata, mind a kettő nagyon dekoratív.

Elsősorban az akvárium hátsó egyharmadába érdemes ültetni mivel nagyra nő, de ha valaki vállalja a két-három hetenkénti rendszeres visszavágást akkor kisebb bokrot is lehet nevelni belőle
Nem csak szép, de finom növény is lehet, mert a notórius növényevőkön kívül /Moenchausia, Metinis/ még az Ancistrus is néha megkóstolja.

 

 

 

Hygrophila guianensis

 

Az egyetlen amerikai Hygrophila faj az akváriumban. Dél- Amerika északi területein él patakok és állóvizek partján.
Mind a többi Hygrophila faj ez is sok fényt és jó tápanyag tartalmú talajt kíván. 20-28 fokon érzi jól magát. Lágyabb vízben jobban fejlődik, de a közép kemény vizet is bírja.

A Hygrophila fajok életét az esős és száraz évszakok változása határozza meg. A törékeny vízalatti formák egyik hétről a másikra beszáradó, erősen felmelegedő pocsojákban folytatják életüket és rövid idő alatt tökéletes szárazföldi növényekké alakulnak át. Itt is ott is dusan fejlődnek és biztonságos környezetet nyujtanak az ilyen körülmények specialistáinak, a délkelet- ázsiai labirint halaknak. Ezek közül sok népszerű akváriumi halunk kerül ki, a betták, a sokféle gurámik és az akvárium legrégibb trópusi lakója a paradicsom hal. Ők az akváriumban is szeretnek a Hygrophilák sűrűjében bujkálni és ha eljött az idő habfészket építeni.

 

 

Váradi Andor, a Gödi Vízinövénykertészettől

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden jog fenntartva! Gödi Vízinövénykertészet ©