Vallisneria spiralis

 

Már egészen korán megjelent az akváriumokban, mikor még fűtésről, világításról szó sem lehetett. Valószínűleg azért mert Dél- Európában természetes előfordulásai voltak. Később még olyan északi vidékeken is megjelent a faj, mint Magyarország. Nálunk a Duna holtágaiból is leírták jelenlétét, több más előfordulás mellett. Érdekes, hogy azóta eltűnt az országból. Ma már csak azoknak a melegforrásoknak a környékén található elvadult állományai ahola kertészek termesztik.
Nálunk tehát egészen biztosan jövevény faj, de Észak-Afrikától Ázsián át Ausztráliáig minden meleg területen előforduló gyakori vízinövényfaj.

A másik nagy elterjedési területtel rendelkező Vallisneria faj a V. americana, amelyik az amerikai kontinensen terjedt el.

Szebb, mint a valóság. Vallisneria Spiralis ábrázolása 1789- ből.

Míg az egész földön ez a két faj van elterjedve addig Ausztráliában számos további faj is él. Ez azt jelenti, hogy itt van a Vallisnéria nemzetség géncentruma. Más érdekesség is bizonyítja ezt. A Vallisneriák nagyon rövid, megvastagodott kis száron hozzák hosszú, szalag alakú leveleiket. A száron a szártagok, melyek tövéből a levelek nőnek, egymáshoz közel vannak, mintegy összenyomva, a szárközöket szabad szemmel nem is látni. Emiatt úgy tűnik, hogy a növény egy pontból hozza a leveleit. Ausztráliában vannak V. fajok, amelyek szártagjai megnyúltak így a levelek egy hosszú száron fejlődnek, és inkább egy hosszan a víz felszínre törő hínárnövényre mintsem egy talajon ülő rozettás növényre emlékeztetnek. Ez azt jelenti, hogy Ausztráliában volt ideje a nemzetségnek több növekedési formát  és sok fajt is kifejleszteni, tehát itt lehet a nemzetség őshazája.

A Vallisneria spiralist Linné írta le 1753- ban, egy olasz botanikusról, Vallisneri-ről nevezve el. A spirális név nem a levelek formájára vonatkozik, hanem a női virág szárára, amelyik vékony, spirálisan feltekeredett, végében egy női virággal. Ez a szár a víz alatti életmódhoz alkalmazkodás egyik szép példája. Az ilyen szár könnyedén eljuttatja a virágot a víz felszínére, akkor is, ha változó a vízállás vagy erős a sodrás.
A Vallisneria virágai egyivarúak, a spirális száron ülők a nővirágok, míg a hím virágok rövid száron a növény tövén vannak. Ha kifejlődtek leválnak a szárról és a felszínre úsznak. A víz sodorja őket a nő virágokhoz, hogy a megporzás megtörténhessen.
A Vallisneriák kétlakiak, az az vannak női és hím egyedei és mert ezeket a növényeket ivartalanul szaporítják gyakran megtörténik, hogy az akvarista csak az egyik nemmel találkozik.

A Vallisneriák kisebb nagyobb folyókban és állóvizekben élnek általában sekélyebb, a fény által átjárt mélységekben, de nagyobb mélységekbe is megtalálhatók ahol már erősen csökken a fény mennyisége.

A Vallisneriák gyorsan és hatékonyan szaporodnak a levél honaljban fejlődő indák segítségével, Az indák minden irányba szétfutnak a tőtől és a nóduszoknál gyökér majd egy kis növény fejlődik.
Az első akváriumba kerülő Vallisneria faj a V. Spirális volt. Ennek nem a levelei a spirálisan csavarodottak, viszont meglehetősen hosszúak, nem ritkán méter fölöttiek. Ez a méret nem éppen akváriumba való ezért a kertészetek már korán kínáltak olyan változatokat, amelyek jobban megfelelnek az akvárium méretének.

A Vallisneria americana igen változékony megjelenésű faj. Sekély trópusi vizekben 15 centis, antociános leveleket fejleszt, mély tavakban mértek már 5 méteres leveleket. Két változata ismert az akvaristák között a Vallisneria americana var. Biwaensis és a Vallisneria americana var. gigantea.
Az előbbi változat szép csavart leveleiről ismert, amelyek mérete azonban nagyon változatos lehet, 5 centitől 80 centiig. A folyamatos szelekció miatt kialakulnak olyan törzsek melyek megőríznek egy bizonyos levélhosszt, ezeket aztán minden rendszer nélkül különböző fantázianeveken árulják.
A gigantea változat nevéhez méltóan robusztus 2-3 cm. széles levelekkel melyek jóval méter feletti hosszt is elérhetnek. Nálunk a tapolcai Malomtó patakjában szaporodott el és még a Keszthelyi öbölbe ömlő torkolatánál is látni egy- egy példányát. Ez a Kanadáig is felhatoló americana ősök hidegtűrését jelzi.
A Vllisneria nana Austráliából származik és bár nem csavarodott a levele, de legalább rövidek maradnak.

Az akváriumban a Vallisneriák könnyen tarthatók. A tápanyag igényük mérsékelt, egy öreg, beállt akváriumban képződő mulm elég lehet a jó fejlődésükhöz. A hőigényük is, mint láttuk alacsony, teljesen fűtetlen szobaakváriumokban is jól elvannak.
Az az elterjedt nézet, hogy a Vallisneriák igénylik a kemény vizet. Az biztos, hogy jól elviselik, de azért lágyvizű környezetben is szépen fejlődnek és a különböző csavart változatok talán nem is annyira toleránsak a kemény vízzel szemben.
A mostoha fényviszonyokat is elviselik és mikor egy elhanyagolt akváriumban már minden más növény kihal a Vallisneria akkor is képes azt sűrűn benőni.
Ha sokat is bír azért elhanyagolni nem érdemes ezt a szép növényt, mert hosszú leveleivel igazi tavi hangulatot tud adni az akváriumnak. Kisebb nagyobb csoportokba ültessük az akvárium hátsó részébe és igyekezzünk meggátolni, hogy nagyon szétfusson. Igénytelen, de nem gyors növekedésű növény ezért a fölös indákat időben lecsipkedni nem lehetetlenség.

Sok levélváltozata van, főleg az amerikana fajnak. Legkedveltebbek a spirális levelű és törpe növésű fajok de ezek sokkal igényesebbek az alapfajoknál, főleg hőigényesebbek.

 

Váradi Andor, a Gödi Vízinövénykertészettől

 

 

 

 

 

 

 

Minden jog fenntartva! Gödi Vízinövénykertészet ©